Az iWiW – a hálózat csapdája?

Ha valaki ma azt mondja, hogy nincs fent az iWiW-en, a társaság fele hitetlenkedve néz rá. A meghívásos ismerősi hálózat néhány hónap alatt a magyar internet egyik leglátogatottabb oldalává vált – annyira, hogy esténként alig lehet betölteni. Érdemes egy pillanatra megállni, és végiggondolni, mit kapunk, és mit adunk cserébe.

Miért lett ilyen népszerű?

Az ötlet egyszerű: mindenki felviszi az ismerőseit, és a rendszer megmutatja, ki kit ismer. Előkerülnek régi osztálytársak, volt kollégák, elköltözött barátok, és látjuk, hányan kötnek össze minket bárkivel. A meghívásos rendszer exkluzivitást ígért, a kapcsolatok száma pedig mérhető lett, ami versenyre ösztönöz – kinek van több ismerőse?

Mit adunk ki magunkról?

Az adatlapon név, fénykép, iskola, munkahely, lakóhely, telefonszám és e-mail-cím szerepelhet, és ezt nemcsak a barátaink, hanem a teljes hálózat látja. Az ismerősi lista önmagában is sokat elárul: kivel dolgozunk, hova jártunk, kikkel tartjuk a kapcsolatot. Egy leendő munkáltató, egy kíváncsi szomszéd vagy egy csaló számára ez kincsesbánya. Ami egyszer felkerült, arról nem tudhatjuk, ki mentette el.

Lassúság és spam

A rendszer a saját sikerének áldozata lett. A „küldj üzenetet minden ismerősödnek” funkció a láncleveleknek és reklámoknak nyitott utat, és ez a szervereket is megterheli. A gyakori leállások és a lassú oldalbetöltés azt mutatják, hogy a háttérinfrastruktúra nem erre a terhelésre készült.

Józan használat

• Csak azt az adatot töltsük ki, amit egy idegennel is szívesen megosztanánk – a telefonszám és a lakcím nem ilyen.
• Csak olyan meghívást fogadjunk el, akit valóban ismerünk.
• Ne válaszoljunk láncüzenetekre, és ne kattintsunk ismeretlen linkekre, még ha ismerőstől jön is.
• Gondoljunk arra, hogy a fénykép és a munkahelyi adat évek múlva is elérhető lehet.

Az iWiW nagyszerű eszköz a kapcsolattartásra, de nem napló és nem telefonkönyv. Kezeljük úgy, mint egy nyilvános hirdetőtáblát.