Ugrás a tartalomra
ITport

Partíciók Linux alatt: így osszuk fel a merevlemezt

Elsődleges, kiterjesztett és logikai partíciók, eszköznevek, swap-méret és egy bevált felosztás – a Linux-telepítés legtöbb kérdést kiváltó lépése.

Közzétéve: Linux és nyílt forrás

A telepítés közben a legtöbben a lemez felosztásánál bizonytalanodnak el. Érthető: itt lehet a legnagyobb kárt okozni, és a Windows világából érkezőknek a fogalmak is idegenek. Valójában néhány szabály ismeretében a particionálás logikus és gyorsan elvégezhető.

Elsődleges, kiterjesztett és logikai partíciók

A PC-k hagyományos partíciós táblája legfeljebb négy elsődleges partíciót enged. Ha többre van szükség, az egyiket kiterjesztett partícióként hozzuk létre, amely egyfajta tárolóként tetszőleges számú logikai partíciót tartalmazhat. A Linux bármelyik típusról el tud indulni, ha a rendszerbetöltő (GRUB vagy LILO) megfelelően van beállítva.

Eszköznevek

A Linux a lemezeket fájlként kezeli a /dev könyvtárban. Az IDE-csatolós lemezek neve hda, hdb és így tovább, a SCSI- és SATA-lemezeké sda, sdb. A szám a partíciót jelöli: az 1–4 az elsődleges partícióké, a logikaiak 5-től számozódnak. A /dev/hda1 tehát az első IDE-lemez első elsődleges partíciója, a /dev/hda5 pedig az első logikai partíció.

Mennyi swap kell?

A cserehely (swap) akkor kap szerepet, ha elfogy a memória. A régi ökölszabály a RAM kétszeresét javasolta; 512 MB vagy több memória mellett ennyi általában fölösleges, egy 512 MB–1 GB-os swap partíció bőven elég. Ha hibernálni is szeretnénk a gépet, a swap legyen legalább akkora, mint a memória.

Javasolt felosztás

Egy otthoni vagy irodai asztali gépre ezt a felosztást ajánljuk:

Csatolási pont Fájlrendszer Méret
/ ext3 8–10 GB
swap swap 512 MB – 1 GB
/home ext3 a maradék hely

A külön /home partíció legnagyobb előnye, hogy a rendszert később újratelepíthetjük vagy disztribúciót válthatunk anélkül, hogy a saját fájljainkhoz és beállításainkhoz hozzányúlnánk.

Eszközök

A telepítők grafikus particionálót kínálnak, de a már futó rendszeren is dolgozhatunk: a cfdisk menüs, a fdisk parancsoros, a GParted (illetve a QtParted) pedig grafikus felületen méretez át és hoz létre partíciókat. Bármelyiket használjuk, előtte mindig mentsünk – egy elrontott partíciós tábla javítása ritkán sikerül tökéletesen.